24. Rész A gördeszkapálya

Rég volt rész, ezt nem tagadom, de viszont meg tudom védeni magam. :D Először is rengeteget magoltam a szóbelim miatt, amin a hétvégén túl is estem, és jelentem, jól sikerült. Másodszor pedig teleltem egy hetet, más néven síelni voltam. Vittem magammal a laptopom, de ki gondolta volna, hogy a szállásunkon nem lesz wifi? Ezért elnézést mégegyszer, igyekszem bepótolni a lemaradásomat. 

... A régi csapattársam, Noah volt az. Odanyújtottam neki a cipőt, feltűnően fürkészte az arcomat, ismerős voltam neki. -13 dollár lesz-mondta, és még mindig kutatott az emlékei közt. -Köszönöm- átnyújtottam a pénzt, megfogtam a cipőt, és már indultam is Taylorral kifele. -Lara te vagy az?- szólt utánam egy hang. Tudtam jól, hogy kinek a hangja. Taylor odamotyogott valamit, és elindult a szemben lévő kávézó fele. A harcias, semmitől nem félő barátnőm megzavarodott. Ez rossz jel volt. Megfordultam, és a virító mosolyával felém tartó Noaht pillantottam meg. -Szia Noah- köszöntöttem diadalmasan. -De rég láttalak! Hogy megy a deszkás karriered?- fél éve láttam utoljára, akkor eléggé belelendült a versenyek világába. -Egy ínszalagszakadás, és az egész pályafutásomnak vége.- Értettem. Ugyanezt éreztem, amikor letettem a deszkámat. -Viszont most vissza kell menjek dolgozni, de majd még látjuk egymást.- köszönt el, és ment is vissza a dolgára...Hazafele Taylor nem kérdezett semmit, inkább a közelgő meglepetés buliról beszélgettünk...A kolesz ajtajánál halatszott a szobánlból kiáradó zűrzavar. Mikor beléptünk a fiúk éppen párnacsatáztak, míg Kate a telefonját babrálta. -Nincs kedvetek filmet nézni?- kérdezi Will mikoözben épp arcon dob egy díszpárnával. -Jöhet!- azzal Kate és a többiek is lehuppantak a kanapéra. Valami vígjátékot néztünk, én a felénél bealudtam, még a címét sem tudnám megmondani...Az éjszaka közepén pontosabban hajnali 2-kor felébredtem, és bevánszorogtam az ágyamba...

10:28

Jóreggelt álomszuszék!- kiált a képembe Wes. -Mit akarsz?- kérdezem morcosan. Hogy lehet csak így felébreszteni? -Öltözz, ma gördeszka nap van.-adta a tudomásomra a pajkos vigyorával együtt. Újra visszatért belém a gördeszkázás szelleme. Gyorsan kipattantam az ágyból, megittam egy pohár narancslevet, és felvettem a gördeszkás szerelésemet.

Amikor odaértünk, hirtelen felszabadultam. Megfogott a régi érzés, újra kedvem támadt gyorsulni. Gyorsaság. Csak ez járt a fejemben, az hogy gyorsulni akarok...-Wes, mehetek?-kérdezem attól félve, hogy nem engedi. -Ahogy akarod.-feleli félelemmel a hangjában. Elindultam. Mikor a félcső tetejére értem, elkezdtem trükközni. Felszabadító érzés volt. Csak szállni a széllel. Szállni, szállni.