21.Rész~Otthon

...Kate és Les csókolóztak a szoba közepén. -Hohó, Mrs. Wilde!- tapsolva röhögött Wes. Les zavarában elpirult, Kate-t még sosem láttam ilyennek csak a körmét piszkálta, de láttam a szemében az örömét.....Wes kitessékelt minket, ezért visszamentünk a szobánkba. -Taylor, te tudtad, hogy Kate és ....-mondtam, de befejezte helyetem, -Les -sóhaj- tudom egész nap egymáson lógtak. -ide sem nézett a TV-t bámulta.....

2014.06.04.

23:37

A busz letett minket az iskolánk előtt, onnan mindenki hazafele szállingózott. -Ugye látlak még?-kérdezi Wes. -igen.- válaszolok és mosolyra húzom a számat. Nyomott egy puszit az arcomra és megölelt. A fiúk sorba odajöttek, és megpusziltak. Will-el van három közös óránk. A többiekkel egy sincs...A koleszba letettem a bőröndöm, és már mentem is az ágyam fele, amikor hátulról megragadott egy kéz. Les volt az. -Mit akarsz?- suttogom. -Kate-nek jövőhéten meglepetés bulija lesz. -közölte lazán. - Ja, és nem tudom,hogy mit vegyek neki.- vetette oda. -Figyelj, mindjárt visszajön a zuhanyzóbol. Holnap suli után csörögj rám. Elviszlek vásárolni.- szögeztem le ellentmondást nem tűrően. Bólintott, és már el is tűnt... Megcsörrent a telefonom. -A parkolóban találkozunk. - csak ennyi volt és már letette. A parkoló felé vettem az irányt. Les a Hondájával várt. Nagy nehezen eljutottunk Kate kedvenc plázájáig. A Stradivarius-t nagyon szereti, ezért először oda mentünk, de nem találtunk semmit. Amikor beléptünk a Six-be Les azonnal talált valamit. Egy nyakláncot vett, és mentünk is tovább. Megéheztünk, ezért egy meki felé vettük az irányt. De amikor megláttam, hogy ki van ott.......

a nyaklánc:

Boldog karácsonyt!

Ez most nem egy újabb rész lesz. Boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!

20. Rész~A régi Érzés

............Tátva maradt a szám.  -Miért hoztál ide? - kérdezem a pályára mutatva.

-Hogy újraérezd amit régen éreztél.- vigyorgott azzal az ártatlan mosolyával. Mire észhez tértem, már a gördeszkapálya közepében álltunk. - De én már kijöttem ebből a világból,nem hiszem, hogy újra vissza tudnék lépni. - próbálkozom de Wes még a pillantásával sem enged. -Megpróbálod, újra érezni fogod, hidd el. - nem volt más lehetőségem, elhittem.....Órákon át gyakoroltunk, egész jól belejöttem. És igen, újra éreztem azt a felszabadultságot, mint régen. Wesnek mutattam egy trükköt, amit még régen tanultam.

 -Látod, csak rá érzel!- mutaott a deszkámra. -Mondjuk, még  mindig jobb vagyok nálad, de hamarosan utolérsz. - röhögött önelégülten.  -Azt csak hiszed! Verseny hazáig!- és én már indultam is. Wes kicsit későn kapta fel a fejét, de már möögöttem volt.....Végül én nyertem. -Na látod már is legyőzlek. - kezdem önelégülten - kezdek belejönni, és újra érzem azt, amit régen. -Én megmondtam- vetette oda......Fellifteztünk az ő szintjükig. -Meghívlak egy kávéra- jelenti ki Wes, még csak nem is tiltakozhatnék. Mikor kinyitja az ajtót megdöbbenünk a látványtól. -Kate!!!- ordítom én.........

19. Rész~Meglepetés....

.....Te mióta deszkázol?- kérdezi Wes még mindig vizsgálva a deszkámat.
-Igen, mióta?- szállt be Kate is.
-Hát...régebben úgy 5-6 évig deszkáztam, de egy versenyen eltörött a lábam és azóta nem. Azért hoztam magammal, mert....mert éreztem, hogy kelleni fog....

2014. 05. 23

10:33

Holnap irány Disney Land! Ma Kate, Taylor, LEs és Will elmentek az ofő-vel valami múzeumba.

Wes és én otthon töprengtünk, hogy mit  csináljunk egész nap.

-Délben elmehetnénk kajálni valahova. - Jelenti ki Wes.

 -Oké, és előtte-utána mit csináljunk?- kérdezem jogosan.
-Előtte, gyere le hozzánk videójátékozzunk, ebéd után pedig van egy meglepetésen.- mondja magabiztosan Wes.
-Jó lejövök, és tudod, hogy nem szeretem a meglepiket. - olyan szarkazmussal mondom, hogy az még nekem is fáj.
-Tudom.- rövid és tömör. Ilyen Wes.
-Na menjünk!- közben felkelek a babzsákból és indulok az ajtó felé- Te nem jössz?- nézek Wesre furcsán.
-De mindjárt csak meg kell csinálnom a tévét- és elkezdte piszkálni a tévé hátulját.
-Oké- megyek és inkább ráhagyom a dolgot......Fél tizenkettő körül elindultunk egy közeli étterembe.
-Mit kérsz?- kérdezi Wes.
-Csontlevest és- nagyon bújom az étlapot- és egy carbonarát...Ezt Wes elhadarta franciául.
-Mióta tudsz franciául?- érdeklődöm csak mellékesen.
-Régen itt éltünk...- magyarázta....addig ameddig ki nem hozták az ételt...........Ebéd után elindultunk egy sétálóutcán.
-Messze van még?- kérdezem - Mára elég a gyaloglásból.
-Nem már közel járunk, ezért....- és Wes már be is kötötte egy sállal a szemem. Az ő sálja volt, az az igazi férfias illatot éreztem, rajtam hagyhatta volna még egy pár napig.....körülbelül tíz perc múlva megállított és levvette a szememről a kendőt. Mikor megláttam, hogy hova hozott.....ki akartam volna futni a világból....a lábam lemerevedett, a hasam görcsbe rándult........

18. Rész~Starbucks

....Még szerencse, hogy hoztunk magunkkal sminklemosót, persze erre a fiúk nem gondoltak. Fél óráig sikáltunk a műalkotásokat, amikor elhalványodtak. Will, Les és Taylor ma elmentek shoppingolni. Kate, Wes és én úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy Starbucksba.....Öt metrón át odaértünk, mikor benyitottunk jeges tea illat fogadott minket. Kate egy zöld teát kért, Wes és én pedig egy-egy frappuccinot, leültünk egy hármas asztalhoz....Mindenki kész volt, és megbeszéltük hogyan tovább.
-Tehát van még fél napunk- töprengett Wes.
-Azaz belefér egy kis vásárlás!- próbálkozott Kate. Tudtuk, hogy Wes nem fog beleegyezni de egy próbát megért.
-Soha az életben!- tiltakozott Wes.
-Légszii!- könyörgök már én is.
-Legyen, de jöttök nekem egyel!- adta meg magát Wes. Tudta, hogy nem fogjuk feladni addig, ameddig bele nem egyezik.
A Forever 21 volt az első állomás. Itt Wes vett nekem egy sapit, ahogy magának is. Kate pedig az egész csapatnak egyen-karkötőt.

(ilyet a fiúknak barnába)

.....Mikor hazaértünk még senki sem volt otthon, viszont Wes feljött hozzánk. Épp kotorászott a szekrényemben(?) amikor meglátta a deszkámat..........