20. Rész~A régi Érzés

............Tátva maradt a szám.  -Miért hoztál ide? - kérdezem a pályára mutatva.

-Hogy újraérezd amit régen éreztél.- vigyorgott azzal az ártatlan mosolyával. Mire észhez tértem, már a gördeszkapálya közepében álltunk. - De én már kijöttem ebből a világból,nem hiszem, hogy újra vissza tudnék lépni. - próbálkozom de Wes még a pillantásával sem enged. -Megpróbálod, újra érezni fogod, hidd el. - nem volt más lehetőségem, elhittem.....Órákon át gyakoroltunk, egész jól belejöttem. És igen, újra éreztem azt a felszabadultságot, mint régen. Wesnek mutattam egy trükköt, amit még régen tanultam.

 -Látod, csak rá érzel!- mutaott a deszkámra. -Mondjuk, még  mindig jobb vagyok nálad, de hamarosan utolérsz. - röhögött önelégülten.  -Azt csak hiszed! Verseny hazáig!- és én már indultam is. Wes kicsit későn kapta fel a fejét, de már möögöttem volt.....Végül én nyertem. -Na látod már is legyőzlek. - kezdem önelégülten - kezdek belejönni, és újra érzem azt, amit régen. -Én megmondtam- vetette oda......Fellifteztünk az ő szintjükig. -Meghívlak egy kávéra- jelenti ki Wes, még csak nem is tiltakozhatnék. Mikor kinyitja az ajtót megdöbbenünk a látványtól. -Kate!!!- ordítom én.........